Erre a túrára elcsábítottuk Katát és Dávidot. Bár a túra előtt nem bíztunk a sikerben, de a végére már ők is lelkes kéktúrásokká váltak:). Piliscsabát (végre) elhagyva azonnal sikerült eltévednünk, mert utunkat állta egy kapu. Egy idő után azonban feltűnt, hogy egyrészt nincs kék jelzés, másrészt inkább merőlegesen kéne haladnunk, tehát visszafordultunk. Kapu ugyan valóban volt, de kb 1 méterrel arrébb létra is... . Dávidékkal együtt technikai felszereltségünk is korszerűsödött, hiszen egy videokamera segítségével mozgókép is készült .
Az esős időszak rendkívül kedvező a gombáknak, ami meg is látszott. Úton útfélen különböző típusokkal találkoztunk és néhány gombász is kóborolt az erdőben.
Kis idő múlva kijutottunk egy tisztásra, ahol elköltöttük ebédünket. Itt pihent meg egy másik társaság is egy kölyök vizsla társaságában, aki úgy gondolta, hogy elemózsiás szatyrunk őt illeti meg. Szerencsére gazdija nyomatékos rábeszélésére felhagyott eme próbálkozással és néhány nyelves puszi után odébb állt.
A Nagy-szénás felé haladva ismét egy létrás kapu akadt utunkba. Tomi és Kata már az átjárón voltak, amikor Dáviddal felfedeztük, hogy a kapu nyitva van... A Nagy-szénásról gyönyörű kilátás nyílt a környező falvakra (Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Piliscsaba). A gond csak az volt, hogy ismételten elkavarodtunk egy kicsit, de végül Dávid éles szemének köszönhetően újra megtaláltuk a kéket.
A Muflon itatónál (Nagykovácsi) ittunk (ki hinné). Két paci is várakozott itt, míg gazdáik ittak (ki hinné). Ugyan a füzet nem jelzi, de régen ez is pecsételőhely volt, úgyhogy beszereztünk egy bónuszpecsétet. (Ja természetesen egy kisebb eltévedés után találtuk csak meg az itatót...:) )
Kis kitérővel majdnem eljutottunk az Ördöglyukhoz, de csak majdnem... ugyanis máshol volt, mint ahol a térkép jelöli. A kilátásért azonban megérte felmászni.
Utunk vége felé találkoztunk egy kék jelzést festő bácsival, aki a kedvemért modellt állt. Pontosítok: fehér jelzést festett, a kék csík csak két nappal később kerül(t) rá.
A Remete-szurdok fantasztikus őszi színekben pompázott. Talán ez volt a szakasz legszebb része.
Sajnos a gyermekvasúthoz vezető út már lakott területen keresztül ment végig. Így a túra vége kicsit lélekölővé sikerült, de összességében nagyon szép szakaszt tudhattunk a hátunk mögött.
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése