Az előző kirándulásunk (fél)sikerén felbuzdulva azonnal kezdtem tervezgetni a következő szakaszt. A választásunk a Dorog-Piliscsaba közötti 18,6km-re esett. Nagy előnye, hogy közel van, ezért nem kell vagyonokat fizetni az utazásért. Utunkat helyi idő szerint 9:30-kor kezdtük meg. Ezt természetesen megelőzte egy kis csoki vásárlás valamint egy életerőt adó kávé elfogyasztása Dorog egyik vendéglátóipari egységében.
Minden kezdet nehéz: már az elején sikerült lecsámborognunk a kékről. Szerencsére nem kerültünk sokat, és mikor kiértünk a városból, úgy gondoltuk, hogy innen már egyszerű dolgunk lesz.
Ezt hamarosan megcáfolta az a tény, hogy a térképen kéknek jelölt útvonal enyhén gazos és enyhén szólva járhatatlan volt. Szerencsére nem volt szükség (a már megint nem elhozott) láncfűrészre; a szomszédos szekérúton kikerültük ezt a szakaszt. Egy könnyed séta után elértük a 117-es utat, és kis keresgélés után (elfelejtettük, hogy nem a kéken jöttünk és máshol jukadtunk ki) megláttuk a Kesztölc 3km(!) táblát. Ez ismét kisebb pánikot keltett bennünk, hiszen mi úgy tudtuk, hogy Dorog-Kesztölc összesen 4,5km. Ugye nem tévedtünk el???? Néhány lépés után (maximum 200m) egy újabb tábla jelezte, hogy Kesztölc 2km-re található. Ez némileg megnyugtatta a társaságot.
Sajnos ezen a környéken kék jelzésnek még a nyomát sem láttuk, és lassan már abban sem voltunk biztosak, hogy a falu, ami 300m-rel ezelőtt még 2km-re volt tőlünk, valóban Kesztölc. Itt felmerült egy kérdés: Vajon a múltkor azért nem tévedtünk el, mert kicsit több jelzés volt, vagy azért, mert Sanyánál volt a térkép? Megállapítottuk, hogy valószínűleg mindkettő.
Kesztölc (másik) határában végre felfedeztük az áhított kék csíkot és többé nem is tévedtünk el. (Na jó, Piliscsév után egy kicsit.) Ami ezután várt ránk, azt nem lehet leírni. A táj meseszép volt. Nem győztem fényképezni, és ezáltal felzárkózni a többiekhez.
Klastrompusztán eltöltöttünk minimum fél órát, ami alatt elfogyasztottuk csoki- és szendvicstartalékunk nagy részét.
A pecsét egy kicsit feljebb, a régen bezárt turistaház mellett található. Szegény turistaház valóban régóta zárva lehet, mert szinte csak a teteje van meg.
Innen Piliscsévig már csak 3 km volt hátra. Hála egy csodálatosan szép fának (muszáj volt legalább 10 percig fényképezni), ezt a nagyon hosszú szakaszt több mint 1 óra alatt sikerült abszolválni. Cséven apával kávéztunk/teáztunk, majd egy kis eltévedés után rátértünk a Piliscsaba felé vezető útra.
Azt hiszem, ha választanom kéne a nyakig érő sár és a csabai nyakig érő homokos út között, az előbbit választanám. Minden lépésnél fél lábnyit csúsztunk vissza, ami elég dühítő volt. A táj ezen a részen már nem volt különösen látványos, így 50 perc alatt ott is voltunk a vonatállomáson és majdnem elértük az előző vonatot. Gyors (kb 15 perc várakozás a jegypénztárosra…) pecsétszerzés után végigaludtuk a utat hazafelé.
Eszter
Csak tartson ki a lelkesedés az újra-publikáláshoz, mert akkor lesz mit olvasnom :)
VálaszTörlés