Újra a Pilisben! (Nem mintha ez olyan csodálatra méltó lenne, elvégre ez van a legközelebb) Még sötét volt, amikor találkoztunk Sanyával a 18as busz megállójában. Ki is fejtette, hogy ha lehet legközelebb a napfelkeltét várjuk meg. Leszállás után elbandukoltunk a téglagyárhoz pecsétlni(Csak négyen, mert Kata nem hozott füzetet), majd irány Kövesbérc. Itt Sanya tudomásunkra hozta, hogy ez nem egy olyan sétálós pihenős fényképezős túra lesz; alig tudtuk utolérni.
A szakasz eleje elég meredek volt és a végén már igencsak lihegtünk.Pilisborosjenőnél egy lovasiskola mellett halad a kék. Itt persze elidőztünk egy kicsit és lovat simogattunk. Ezt követte az első eltévedésünk. A kék jelzés felfestése nem nevezhető kielégítőnek ezen a szakaszon. Találkoztunk két kék sorstárssal, akik ránk hagyatkozva szintén eltévedtek. Ezt hamarosan egy újabb eltévedés követte, melyről utóbb kiderült, hogy nemis volt az. A Teve-szikla tetején egy kerítésnek ütköztünk, de hála a biztonsági őr útbaigazításának, sikerült újra irányba állítanunk magunkat.
Hamarosan újabb kaptató következett: feljutottunk a Nagy-Kevélyre, ami egyben pecsételő hely is. Itt meglehetősen nagy volt az átmenő forgalom: összefutottunk egy teljesítménytúrázó társasággal. Csobánkáig az út nem volt különösebben érdekes(hisz már ismertük), bár azt azért megállapítottam, hogy ősz elején a legszebb az erdő, és találkoztunk egy siklóval is.
Csobánka már ismerősként üdvözölt minket (szerencsére csak távolról, mert a kék nem megy rajta keresztül). Annak ellenére, hogy pár hete jártunk erre, ismételten sikerült egy kicsit elbizonytalanodni, de végül ráleltünk a szárítóköteles (a mező közepén egy rozsdás ruhaszárító) útra és ha jól emlékszem innen már nyíl egyenesen vezetett az utunk Dobogókőre.
A nyílegyenes persze nem azt jelenti, hogy Pilisszentkereszten csak úgy szó nélkül elmentünk a kocsma mellett. Dávid végre elfogyaszthatta régóta áhított sörét és Nógrádi Ropi is volt bőven. Összebarátkoztunk egy öngyilkosjelölt foxival (szegényt majdnem elütötte egy autó).
Az igazsághoz hozz tartozik, hogy azért indultunk még napfelkelte előtt, mert viszonylag korán indult Dobogókőről az utolsó busz (5 óra körül) és féltünk hogy nem érjük el. Kár volt... A 14:12es pomázi busszal már indultunk is haza, pedig kb 1 órát eltöltöttünk Dobogókőn.
