(Most képtelenül, mert Gergő felkelt, de majd pótolom!)
Ezt a túrát egy szép, napos októberi reggelen kezdtük nagy kedvvel, bár az egy órai buszozás, és a rettentő hideg már ekkor próbára tett minket.
Dobogókőn egy kis keresgélés után megtaláltuk az orrunk előtt lévő Eötvös turistaházat, ahol rögtön pecsételtünk, majd a szép kilátásban való gyönyörködés után meg is kezdtük a túrát.
Az út eleje főleg lefelé vezetett, ami köztudottan rosszabb mint felfelé. Ez Kata térdfájásában mutatkozott meg először (itt fájt neki először), majd az enyémben, de az elmúlt:)) (A Katáé nem:(().
A sikárosi-rét előtt majdnem elkavarodtunk, de ez csak pár méter kitérőt jelentett. A rétre érve rögtön megpihentünk, főleg a csodás tájnak köszönhetően. Eszterék rengeteg képet csináltak az egyik vadászlesből, egy virágról, aminek nem tudom a nevét, de úgy tudom, hogy védett.
A következő pihenőpont a Szilágyi Bernát forrás volt, bár itt nem időztünk sokat, mert két fiatal srác itt táborozott le és gondoltuk nem zavarjuk őket a reggelikészítés közben.
A sikárosi eh.-nál a pecsétet lehetetlen nem megtalálni (még nekünk is sikerült), a tovább vezető utat viszont már nehezebb (de nekünk sikerült:))).
A pecsételőtől egy köpésre egy béka keresztezte az utunkat. Ő sem úszta meg a sztárolást, le lett fényképezve...
A béka után nem sokkal egy emlékmű mellett haladtunk el, ami egy túra közben elhunyt túrázónak állít emléket. Számomra ez kicsit demoralizáló volt, de Eszternek nem, mert ő csak fényképezett rendületlenül.
Ezután egy völgyben, majd egy betonúton folytattuk utunkat Pilisszentlászlóig. Útközben megálltunk a Kárpát-forrásnál (de inni nem tudtunk mivel ki volt írva, hogy nem iható a vize...)
Pilisszentlászlón Kata rögtön be akart menni az étterembe, de gyorsan lebeszéltük róla, és inkább a kocsmát választottuk (na jó most csak pecsételtünk nem ittunk), de kárpótlásul bementünk a cukrászdába.
Innentől egy darabig felfelé vezetett az út, majd megint le, ahol Kata térde végképp kezdte megadni magát és ezt egyre jobban hangoztatta.
Paprétnél a csajok a lovakat nézték, mi meg a Tomival megbuheráltuk a pecsételőt, hogy lehessen pecsételni. Paprét után megint majdnem elkavarodtunk, de (hála nekem:))) megtaláltuk a helyes utat.
Visegrádig az út nyugiban telt, leszámítva, hogy Kata már alig tudott menni, és kb. km-ekkel előbbre jósoltuk magunkat, mint ahol voltunk. Visegrádon egy pofás kis étteremben pecsételtünk, majd úgy döntöttünk szétválunk. Eszter és Tomi felmentek megnézni a Nagyvillám-ot, míg mi Katával inkább továbbmentünk a komphoz.
Pecsételés után, míg vártuk a buszt megjöttek Eszterék is, és ennek örömére még fényképek is készültek:)))
Ezután újabb elválás következett: mi busszal, ők pedig komppal folytatták az utat hazafelé.
Dávid
