Eszternek megvettük az új téliesített túracipőjét, és bár a hőmérséklet ennek használatát nem indokolta volna ebben indultunk (főleg ő:)) útnak. Szerencsére vitte magával a régi cipőjét is, melyet hamarosan használatba is vett a meleg miatt.
Az út nem volt különösebben érdekes, túl sok a ház, az aszfalt és az autó itt Pesten (Budán) és ráadásul a köd miatt az orrunkig sem láttunk.
Az út nem volt különösebben érdekes, túl sok a ház, az aszfalt és az autó itt Pesten (Budán) és ráadásul a köd miatt az orrunkig sem láttunk.
Viszonylag gyorsan (Sanya hasonló esetben azt mondaná viszonylag lassan) felértünk a Hármashatárhegyre, ahonnan csodálatos kilátás nyílik, legalábbis a túrafüzet szerint, ugyanis mi még az adótorony tetejét se láttuk a ködtől.
Eleredt az eső, mi meg továbbindultunk a feltételezett pecsételőhely irányába, majd hamarosan visszafordultunk és elindultunk a másik irányba, végül teljesen bőrig ázva igénybe vettük a telefonos segítségét(Dávid), amivel megtaláltuk a keresett vendéglőt. Eszter pulcsit(az enyémre, ami még száraz volt) és cipőt cserélt(már megint).
Szép lassan elállt az eső, mi meg továbbindultunk. A hátralévő szakaszon Eszter jót bohóckodott (ld: képek két oldalt), és végül a köd is felszakadozott.
Viszonylag hamar megérkeztünk a téglagyárhoz vezető betonúthoz, ahol használt gumióvszerek(többsége rózsaszín) próbáltak beleolvadni a környezetbe (sikertelenül). Pecsételtünk majd felszálltunk a 18as buszra és irány haza.
Tomi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése